Alsó menü
Kluge család története
A 18. század második felétől Európa nyugati tájairól nagy mértékben indultak el textilkészítő- és festő mesterek kelet felé, hogy az ott keletkezett munkaerőhiányt betöltsék. Így jutott el hazánkba is 1777-ben a szászországi Sorauból (ma Żary, Lengyelország) a Kluge család. Carl Friedrich Kluge Sárváron telepedett le családjával és 1783-ban megalapította magyarországi cégét. Három évvel később áttelepült Pápára. Akkoriban a városban 4-5 másik kékfestő műhely is működött – ez is bizonyítja, hogy a környéken milyen nagy igény volt a kékfestő kelme iránt – de egyedül a Kluge családnak sikerült gyári szintre emelni a termelést. |
A sikeres fellendülésnek köszönhetően az 1800-as évek második felében jelentős fejlesztések történtek. Az addig 4 festőkádas üzem alsó szintjét 16 medencés küpaszobára bővítették, helyet kapott a „fekete konyha” és a fedett téli szárító is. Az emeleten alakították ki a mintázó szobát a hozzá tartozó laboratóriummal és egy másik termet a Perrotine-gép számára is. |
![]() |
![]() |
A tetőtér adott otthont a hatalmas, zsalugáteres szárítónak és az innen nyíló erkélyszárítónak. A további gyarapodást jól érzékelteti az 1900-as évek elején elkészült kisgyár épülete, ahova a gőz-, mángorló- és keményítő gépek kerültek. A Kluge család 7 generáción át működtette sikeresen az üzemet, melyben 1956-ig folyt a termelés. Az épület a gépekkel és berendezési tárgyakkal együtt 1954-ben műemléki védettséget kapott és 1962 augusztusában nyílt meg az egykori üzem épületéből és berendezéseiből a Kékfestő Múzeum, mint az ország első textilmúzeuma. |